Tanfolyamok Fellépések Kiállítások Művészeti karok

 

 

Tartalom
A Zenekar megalakulása
Az első korszak 1949 – 1962
1962 és 74 között
A harmadik periodus
Változások a zenekar életében
1992 után

A VASS LAJOS SZIMFONIKUS ZENEKAR megalakulása, működésének kezdetei

 

  A (mai nevén) Vasas Művészegyüttes Alapítvány Vass Lajos Szimfonikus Zenekara 1949-ben alakult meg a vasasszakszervezet égisze alatt és támogatásával. Bár a „vasas hangszeres zene” (mandolin zenekar, alkalmi együttesek stb.) - főként a Magdolna utcai Vasas Székház rendezvényei, köztük a vasas matinék jóvoltából - régebbi hagyományokkal rendelkezik, mégis a közvetlen előd az 1948-ban létrejött Vasas Fúvószenekar volt.

 

            Ugyancsak ebben az évben, decemberben alakult meg a Bartók Béla Szövetség is, amely a magyar ének- és zenekarok országos szervezetévé vált. Ebből az alkalomból bemutat(koz)ó hangversenyeket tartottak előbb csak meghívott vendégek, majd a nagyközönség előtt. 1949 januárjában került sor a szövetség első nyilvános koncertjére. A Zeneakadémia nagytermében tartott három hangversenyen a Vasas Férfikar több számát a fúvószenekar kísérte, de itt még szerepet kapott a mandolin-együttes is. Az Éneklő Nép 1949. február 4-i száma szerint „a vasaskórusnak és a kísérőzenekarnak kirobbanó sikere volt”.

1949 augusztusában Budapesten zajlott le a Világifjúsági Találkozó. A résztvevők tiszteletére szabadtéri hangversenyt rendeztek a Károlyi-kertben. Az akkor már Vasas Vegyeskar néven szereplő kórus több számát a fúvószenekar kísérte. 

Ez a fúvószenekar alakult át 1949 őszén szimfonikus zenekarrá, kiegészülve más jellegű hangszereken játszó tagokkal. Ehhez hozzájárult az a körülmény is, hogy ez idő tájt látogatta meg a Kultúregyüttest Novikov, akkor neves szovjet zeneszerző, akinek 300 fős férfikórusa kíséretéhez nem állt rendelkezésre megfelelő létszámú, illetve összetételű zenekar.

A szimfonikus zenekar alapításáról az (akkori nevén) Vasas Központi Kultúregyüttes 1950. július 14-én megtartott vezetőségi ülésének jegyzőkönyve is tanúskodik.  Az iratok szerint András Béla művészeti vezető így számolt be egy szimfonikus zenekar felállításáról: „Ez lesz az első amatőr alapon működő munkás szimfonikus zenekar. Az Énekkart fogja kísérni, de önálló számokkal is fel fog lépni. Műsorukon orosz és magyar zeneszerzők számai fognak szerepelni. Eleinte csak könnyebb számokat fognak játszani, hogy azt a közönség megérthesse, később nehezebb számokat is. … Ma már 57-en vannak, köztük munkások, főiskolások és nők is. Három tanár hivatott a Szimfonikus Zenekar fejlődését elősegíteni.” 

Ezután Polgár József gazdasági vezető szólt hozzá a zenekar anyagi kérdéseihez: „Azért is szükséges a Szimfonikus Zenekar, mert eddig minden megmozdulásunkon ütközőpont volt a zenekari kérdés. Ingyen zenekart nem tudtunk szerezni, mert a gyári zenekarok is csak pénzért játszottak. Például egy rádiószereplésnél 940,-Ft-ot fizettünk ki. Ezt a helyzetet igyekszünk most megoldani a Szimfonikus Zenekarral.”  

Az újonnan alakult együttes karmestere végül az énekkar akkori karnagya, Somlai Ferenc („Spéci”) lett, aki negyedszázadig maradt a zenekar élén.


 Somlai Ferenc „Spéci” (jobbra)

A zenekar megalakulása azt is jelentette, hogy létrejött a Vasas Kultúregyüttes hármas tartópillére, amely mindmáig maghatározza a művészegyüttes egészének kultúraterjesztő-művészeti tevékenységét. Ugyanis a zenekar legfiatalabb testvérként csatlakozott a másik két vasas művészeti közösséghez, az 1903 óta működő kórushoz, illetve az 1947-ben először színpadra lépő tánckarhoz.

            A zenekar megszervezésében, felkészülése és fellépései biztosításában András Bélán és Somlai Ferencen kívül vitathatatlan szerepe volt Bodnár Lászlónak, aki akkor (és 1967-ben történt nyugdíjba vonulásáig) a Kultúregyüttes igazgatója volt. Ugyancsak az elismerés hangján kell szólni azokról a művészeti vezetőkről, akik sokat tettek a zenekar fejlődéséért, így Vétek (Wéber) István, Vaszy Viktor, Kenessey Jenő munkásságáról. Akkortájt az együttes hatalmas létszáma miatt (300 fős kórus működött a tánckar és a zenekar mellett) ugyanis több karnagy és korrepetitor munkájára volt szükség. Az akkori vezetők ismerték egymást, barátok, tanárok, ill. tanítványok kapcsolatrendszere rajzolódik ki előttünk, ha megvizsgáljuk az életutakat. Wéber Istvánt például András Béla hívta a művészegyütteshez 1948-ban, majd miután Wéber lett a megbízott művészeti vezető, ő is hozott az együttesbe valakit, régi mesterét, Vaszy Viktort, akit hamarosan meg is tett maga helyett művészeti vezetőnek.

 A zenekar immár több mint fél évszázados útra tekinthet vissza. Ez a korszak a fő jellemzőket tekintve nagyjából három periódusra osztható. A kezdeti, „összeszokó” időszak a megalapítástól 1962-ig tartott. Nagyjából 1962 és 1975 között a zenekar kialakította sajátos arculatát. A harmadik periódus ez után következett, és a későbbi névadó, Vass Lajos munkálkodásához köthető és annak köszönhető.

  
 A Kultúregyüttes tagsági könyve 1947-ből
 

   

Az első korszak 1949 – 1962

   

A zenekar működése kezdetben még korántsem volt tökéletes. Egy 1950. szeptemberi jegyzőkönyvben a következőket olvashatjuk: „Természetes dolog, még vannak kívánnivalók a művészi vonalon, elsősorban az első fúvósoknál.” Az alapítási szándék komolyságát azonban igazolja többek között az a tény, hogy a szakszervezet 30.000,-Ft-ot biztosított a zenekarnak hangszervásárlására, valamint hogy már ekkor (1950 szeptemberében, alig egy évvel az alapítás után) létrejött az együttes zenei könyvtára, saját kottatárral. Novemberre elkészültek a törzstagok fellépő ruhái is.  

 Az első időszakot (1949 - 62) alapvetően a Vasas Kultúregyüttes tagcsoportjainak közös fellépései jellemezték. 1951 januárjában ugyanis több hónapos előkészület, belső műhelymunka után, a szovjet mintát követő „állami felkérésre” létrejött a Vasas Szakszervezetek Központi Népi Együttese. Ma már történelem, hogy milyen művészeti ágak – belső együttesek – alkották a Központi Népi Együttest: vegyeskar (külön női és férfikari felállással is), tánckar, szimfonikus- és fúvószenekar, népi- és mandolin zenekar, színjátszó csoport.

            Az új felállású Kultúregyüttes 1951. február 12-én debütált a budapesti Városi Színházban, zsúfolásig telt nézőtér előtt. A Népszava másnapi száma terjedelmes cikkben dicsérte a bemutatkozást, külön kiemelve András Béla művészeti vezető, Wéber István és Somlai Ferenc karnagyok nagyszerű munkáját.

Az énekkar, a tánckar és a szimfonikus zenekar az esetek többségében ezután is közös produkcióval lépett a közönség elé. Az akkortájt nagy sikerű műsorok, előadássorozatok, állami és mozgalmi ünnepségek során láthatták-hallhatták az emberek a karokat.

1951. február 17-én a Vasas Székházban a „legjobb vasasdolgozók” tiszteletére teljes egészében megismételték a bemutatkozó műsort. Zenetörténeti érdekesség, hogy a Kultúregyüttes felkérésére Kodály Zoltán a Mátrai képek című kompozícióját saját maga vezényelte le. (Eddig még nem fordult elő, hogy Kodály elvállalja egy amatőr munkásegyüttes dirigálását, pláne szakszervezeti székházban.)

 

Fontos háttéradat: (szintén) 1951 januárjában megalakult a Népművelési Intézet, mely az addig önállóan működő zene-, tánc-, báb-, színjátszó és képzőművész szövetségek, egyesületek feladatait „magára vállalta”. Magyarán az intézet s művészeti szakosztályai (a

volt szövetségek) látták el az amatőr művészeti mozgalmak állami irányítását. A név és az irányítási funkció mibenléte ugyan időnként módosult, de lényege nem változott. Az amatőr művészeti mozgalom tehát évtizedekre direkt vagy áttételes formájú „állami ellenőrzés” alá került, amelynek egyaránt voltak kedvező és hátrahúzó elemei. Ez utóbbiak közé tartozik például, hogy 1951 - 57 között jószerivel alig található publikáció a Kultúregyüttes tevékenységéről, hiszen „bizonyos alulról jövő” kezdeményezések megvalósításakor át kellett bukdácsolni a bürokrácia útvesztőin.

             Így a zenekar fent említett időszakhoz köthető munkásságáról csak saját adatainkra szorítkozhatunk, ezek alapján próbáljuk meg felvázolni az akkori programokat, folyamatokat.

 1952 zenei körökben Beethoven évének számított. A zenekar ez alkalomból tanulta be az Egmont-nyitányt, az I. szimfóniát és az F-dúr hegedűrománcot. Ugyanebben az évben – Magyarországon először – bemutatták Sosztakovics Berlin eleste című szvitjét. 

1954-ben Kodály: Székelyfonó című művét mutatta be a zenekar.

            1956. április 14 – 29. között a Vasas Együttesek IV. Zenei Fesztiválján szerepelt az együttes, Somlai Ferenc karnagy vezetésével.

            1957. április 14-én tartották meg az Erkel Színházban a Kultúregyüttes ének-, zene- és tánckarának, valamint szólistáinak bemutató előadását, ahol a szimfonikus zenekar – többek között – Bizet, Brahms és több magyar szerző műveinek tolmácsolásában, ill. a kórus kíséreteként volt hallható.

            1957. május 27-én a Zeneakadémia nagytermében adott nagy sikerű koncertet a szimfonikus zenekar. Műsorra került Gluck: Iphigenia Aulisban – nyitány, Mendelssohn: Hegedűhangverseny (Bisztriczky Tibor szólójával) és Dvořak: V. (Újvilág) szimfónia. Vezényelt: Somlai Ferenc.

            1957. augusztus 19-én „Kincses Kalendárium” címmel a vasas szakszervezetek és a Magyar Rádió és Televízió közös műsort rendezett az Erkel Színházban. Az augusztus 20. jegyében tartott, s a rádió egyenes adásában is hallható szórakoztató műsorban jelentős szerepet kapott az ének- és zenekar.

            1957. november 15 – december 22. között tartották meg a Vasas Együttesek V. Zenei Fesztiválját. A nyitóhangversenyt az ének-, zene- és tánckar adta. E rendezvénysorozat szervezettségében és színvonalában minden ilyen korábbi megmérettetést felülmúlt. A 11 előadás plasztikus képet adott a vasas együttesek zenei „összetételéről” és meglehetősen magas mesterségbeli tudásáról. A megmozdulás része volt a december 5-én megtartott szimfonikus est. A zenekaron kívül a Villamosművek Székháza és a KGMTI egyesített zenekara lépett fel ezen az estén. Zenekarunk Csajkovszkij V. szimfóniáját adta elő.

            A közös munka sikerét fémjelzi, hogy a Művészegyüttes 1959-ben megkapta az akkori legnagyobb állami kitüntetést, a Munka Vörös Zászló Érdemrendet.

1959 Haydn halálának 150. évfordulója is volt, mely alkalomból való megemlékezésben a zenekar méltó módon (és elsőként) vette ki részét. Így pl. Sopronban a zenekar egy Haydn-nyitányt és a C-dúr szimfóniát adta elő, s kísérte Haydn: A primadonna c. egyfelvonásos vígoperáját. Decemberben a Zeneakadémia nagytermében részben megismételték a műsort (Elmaradt A primadonna, viszont új előadásként elhangzott Haydn: A-dúr hegedűversenyének magyarországi bemutatója). A Vasas Központi Művészegyüttes volt az első, amely a Haydn-évben Magyarországon megemlékezett e szívükhöz közelálló mesterről és ez év utolsó szép Haydn-megemlékezése is az ő érdemük.


A Haydn-est plakátja
 

1959. április 17 – 26. került megrendezésre a Vasas Együttesek VI. Zenei Fesztiválja.

1960. június 6.: Erkel Ferenc születésének 150. évfordulója alkalmából a zenekar koncertet adott az Erkel Színházban. A repertoárban ismét szerepelt Haydn, illetve A primadonnája. 

1960. december 9-én szintén az Erkel-évfordulót ünnepelték a Zeneakadémián adott hangversennyel. Műsorra kerültek Erkel-operák részletei (Bánk Bán – Hazám, hazám, Bordal; Dózsa György – Dózsa esküje, Báthori Mária – nyitány; Hunyadi László – Cabaletta, László-ária, La Grange-ária, Kettős), valamint Erkel által megzenésített versek, úgy mint Szózat, Őrizd a dalt, Honszeretet, A magyarok istene, Ünnepi kantáta. Szólót játszottak: Czifra Ilona, Köteles Éva, Tatay Erzsébet, Zsombor Klára, Dulya István, Molnár Kálmán és Simon Ferenc.

 
Az Erkel-est plakátja

A két, Erkel-évfordulóhoz kötődő fellépés között augusztus 10-én a Művészegyüttes egésze Pozsonyban vendégszerepelt.

            1961 áprilisában a Vasas Székházban tartották meg a Vasas Zenei Egyesületek VII. Fesztiválját. Ennek záróműsorában hangzott el az ének- és zenekar addigi leggrandiózusabb vállalkozásaként Beethoven IX. szimfóniája. Közreműködött a Győri Gépgyár Vasas Kórusa. Vezényelt András Béla.

1961. június 5-én a Zeneakadémián (az Országos Filharmónia felkérésére) a zenekar önálló hangversenyt adott. Liszt, Erkel, Mosonyi művei, valamint Haydn A primadonna című darabja aratott osztatlan szakmai és közönségsikert.

 

   

1962 és 1974 között

   

A következő időszak 1962 és 1974 közé tehető. A szimfonikus zenekar – továbbra is a Vasas Központi Művészegyüttes szerves részeként – ekkortájt alakította ki sajátos, „csak” zenekari repertoárját, megteremtve ezzel önálló arculatát. Ebben a bő évtizedben sikerrel vitték színre klasszikus (pl. Beethoven, Haydn, Mozart) és újabb kori (pl.: Bartók, Hacsaturján, Kodály, Muszorgszkij) szerzők zenekari műveit, de népszerű opera- és operett-részletek (betétek) előadásától sem zárkóztak el.

            Az 1962-től karmester Somlai Ferenc rövid idő alatt elérte, hogy a zenekar hangversenyein olyan neves személyiségek vállalják a közreműködést, mint Simándy József vagy Melis György. „Spéci” szívesen vállalt szabadtéri fellépéseket is, ezzel nagy népszerűségre tett szert a kispénzű nyugdíjasok körében, akik a zártszíni előadások belépődíját nem tudták megfizetni.

 

1964-ben ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját a zenekar. Ebből az alkalomból jubileumi koncertet adtak a Vasas Székház dísztermében. Műsorra került: Csajkovszkij: 1812 – nyitány, Beethoven: Két románc, Kodály: Galántai táncok, Dvořak: Újvilág szimfó