Tanfolyamok Fellépések Kiállítások Művészeti karok

 

 

Tartalom
A Zenekar megalakulása
Az első korszak 1949 – 1962
1962 és 74 között
A harmadik periodus
Változások a zenekar életében
1992 után

A VASS LAJOS SZIMFONIKUS ZENEKAR megalakulása, működésének kezdetei

 

  A (mai nevén) Vasas Művészegyüttes Alapítvány Vass Lajos Szimfonikus Zenekara 1949-ben alakult meg a vasasszakszervezet égisze alatt és támogatásával. Bár a „vasas hangszeres zene” (mandolin zenekar, alkalmi együttesek stb.) - főként a Magdolna utcai Vasas Székház rendezvényei, köztük a vasas matinék jóvoltából - régebbi hagyományokkal rendelkezik, mégis a közvetlen előd az 1948-ban létrejött Vasas Fúvószenekar volt.

 

            Ugyancsak ebben az évben, decemberben alakult meg a Bartók Béla Szövetség is, amely a magyar ének- és zenekarok országos szervezetévé vált. Ebből az alkalomból bemutat(koz)ó hangversenyeket tartottak előbb csak meghívott vendégek, majd a nagyközönség előtt. 1949 januárjában került sor a szövetség első nyilvános koncertjére. A Zeneakadémia nagytermében tartott három hangversenyen a Vasas Férfikar több számát a fúvószenekar kísérte, de itt még szerepet kapott a mandolin-együttes is. Az Éneklő Nép 1949. február 4-i száma szerint „a vasaskórusnak és a kísérőzenekarnak kirobbanó sikere volt”.

1949 augusztusában Budapesten zajlott le a Világifjúsági Találkozó. A résztvevők tiszteletére szabadtéri hangversenyt rendeztek a Károlyi-kertben. Az akkor már Vasas Vegyeskar néven szereplő kórus több számát a fúvószenekar kísérte. 

Ez a fúvószenekar alakult át 1949 őszén szimfonikus zenekarrá, kiegészülve más jellegű hangszereken játszó tagokkal. Ehhez hozzájárult az a körülmény is, hogy ez idő tájt látogatta meg a Kultúregyüttest Novikov, akkor neves szovjet zeneszerző, akinek 300 fős férfikórusa kíséretéhez nem állt rendelkezésre megfelelő létszámú, illetve összetételű zenekar.

A szimfonikus zenekar alapításáról az (akkori nevén) Vasas Központi Kultúregyüttes 1950. július 14-én megtartott vezetőségi ülésének jegyzőkönyve is tanúskodik.  Az iratok szerint András Béla művészeti vezető így számolt be egy szimfonikus zenekar felállításáról: „Ez lesz az első amatőr alapon működő munkás szimfonikus zenekar. Az Énekkart fogja kísérni, de önálló számokkal is fel fog lépni. Műsorukon orosz és magyar zeneszerzők számai fognak szerepelni. Eleinte csak könnyebb számokat fognak játszani, hogy azt a közönség megérthesse, később nehezebb számokat is. … Ma már 57-en vannak, köztük munkások, főiskolások és nők is. Három tanár hivatott a Szimfonikus Zenekar fejlődését elősegíteni.” 

Ezután Polgár József gazdasági vezető szólt hozzá a zenekar anyagi kérdéseihez: „Azért is szükséges a Szimfonikus Zenekar, mert eddig minden megmozdulásunkon ütközőpont volt a zenekari kérdés. Ingyen zenekart nem tudtunk szerezni, mert a gyári zenekarok is csak pénzért játszottak. Például egy rádiószereplésnél 940,-Ft-ot fizettünk ki. Ezt a helyzetet igyekszünk most megoldani a Szimfonikus Zenekarral.”  

Az újonnan alakult együttes karmestere végül az énekkar akkori karnagya, Somlai Ferenc („Spéci”) lett, aki negyedszázadig maradt a zenekar élén.


 Somlai Ferenc „Spéci” (jobbra)

A zenekar megalakulása azt is jelentette, hogy létrejött a Vasas Kultúregyüttes hármas tartópillére, amely mindmáig maghatározza a művészegyüttes egészének kultúraterjesztő-művészeti tevékenységét. Ugyanis a zenekar legfiatalabb testvérként csatlakozott a másik két vasas művészeti közösséghez, az 1903 óta működő kórushoz, illetve az 1947-ben először színpadra lépő tánckarhoz.

            A zenekar megszervezésében, felkészülése és fellépései biztosításában András Bélán és Somlai Ferencen kívül vitathatatlan szerepe volt Bodnár Lászlónak, aki akkor (és 1967-ben történt nyugdíjba vonulásáig) a Kultúregyüttes igazgatója volt. Ugyancsak az elismerés hangján kell szólni azokról a művészeti vezetőkről, akik sokat tettek a zenekar fejlődéséért, így Vétek (Wéber) István, Vaszy Viktor, Kenessey Jenő munkásságáról. Akkortájt az együttes hatalmas létszáma miatt (300 fős kórus működött a tánckar és a zenekar mellett) ugyanis több karnagy és korrepetitor munkájára volt szükség. Az akkori vezetők ismerték egymást, barátok, tanárok, ill. tanítványok kapcsolatrendszere rajzolódik ki előttünk, ha megvizsgáljuk az életutakat. Wéber Istvánt például András Béla hívta a művészegyütteshez 1948-ban, majd miután Wéber lett a megbízott művészeti vezető, ő is hozott az együttesbe valakit, régi mesterét, Vaszy Viktort, akit hamarosan meg is tett maga helyett művészeti vezetőnek.

 A zenekar immár több mint fél évszázados útra tekinthet vissza. Ez a korszak a fő jellemzőket tekintve nagyjából három periódusra osztható. A kezdeti, „összeszokó” időszak a megalapítástól 1962-ig tartott. Nagyjából 1962 és 1975 között a zenekar kialakította sajátos arculatát. A harmadik periódus ez után következett, és a későbbi névadó, Vass Lajos munkálkodásához köthető és annak köszönhető.

  
 A Kultúregyüttes tagsági könyve 1947-ből
 

   

Az első korszak 1949 – 1962

   

A zenekar működése kezdetben még korántsem volt tökéletes. Egy 1950. szeptemberi jegyzőkönyvben a következőket olvashatjuk: „Természetes dolog, még vannak kívánnivalók a művészi vonalon, elsősorban az első fúvósoknál.” Az alapítási szándék komolyságát azonban igazolja többek között az a tény, hogy a szakszervezet 30.000,-Ft-ot biztosított a zenekarnak hangszervásárlására, valamint hogy már ekkor (1950 szeptemberében, alig egy évvel az alapítás után) létrejött az együttes zenei könyvtára, saját kottatárral. Novemberre elkészültek a törzstagok fellépő ruhái is.  

 Az első időszakot (1949 - 62) alapvetően a Vasas Kultúregyüttes tagcsoportjainak közös fellépései jellemezték. 1951 januárjában ugyanis több hónapos előkészület, belső műhelymunka után, a szovjet mintát követő „állami felkérésre” létrejött a Vasas Szakszervezetek Központi Népi Együttese. Ma már történelem, hogy milyen művészeti ágak – belső együttesek – alkották a Központi Népi Együttest: vegyeskar (külön női és férfikari felállással is), tánckar, szimfonikus- és fúvószenekar, népi- és mandolin zenekar, színjátszó csoport.

            Az új felállású Kultúregyüttes 1951. február 12-én debütált a budapesti Városi Színházban, zsúfolásig telt nézőtér előtt. A Népszava másnapi száma terjedelmes cikkben dicsérte a bemutatkozást, külön kiemelve András Béla művészeti vezető, Wéber István és Somlai Ferenc karnagyok nagyszerű munkáját.

Az énekkar, a tánckar és a szimfonikus zenekar az esetek többségében ezután is közös produkcióval lépett a közönség elé. Az akkortájt nagy sikerű műsorok, előadássorozatok, állami és mozgalmi ünnepségek során láthatták-hallhatták az emberek a karokat.

1951. február 17-én a Vasas Székházban a „legjobb vasasdolgozók” tiszteletére teljes egészében megismételték a bemutatkozó műsort. Zenetörténeti érdekesség, hogy a Kultúregyüttes felkérésére Kodály Zoltán a Mátrai képek című kompozícióját saját maga vezényelte le. (Eddig még nem fordult elő, hogy Kodály elvállalja egy amatőr munkásegyüttes dirigálását, pláne szakszervezeti székházban.)

 

Fontos háttéradat: (szintén) 1951 januárjában megalakult a Népművelési Intézet, mely az addig önállóan működő zene-, tánc-, báb-, színjátszó és képzőművész szövetségek, egyesületek feladatait „magára vállalta”. Magyarán az intézet s művészeti szakosztályai (a

volt szövetségek) látták el az amatőr művészeti mozgalmak állami irányítását. A név és az irányítási funkció mibenléte ugyan időnként módosult, de lényege nem változott. Az amatőr művészeti mozgalom tehát évtizedekre direkt vagy áttételes formájú „állami ellenőrzés” alá került, amelynek egyaránt voltak kedvező és hátrahúzó elemei. Ez utóbbiak közé tartozik például, hogy 1951 - 57 között jószerivel alig található publikáció a Kultúregyüttes tevékenységéről, hiszen „bizonyos alulról jövő” kezdeményezések megvalósításakor át kellett bukdácsolni a bürokrácia útvesztőin.

             Így a zenekar fent említett időszakhoz köthető munkásságáról csak saját adatainkra szorítkozhatunk, ezek alapján próbáljuk meg felvázolni az akkori programokat, folyamatokat.

 1952 zenei körökben Beethoven évének számított. A zenekar ez alkalomból tanulta be az Egmont-nyitányt, az I. szimfóniát és az F-dúr hegedűrománcot. Ugyanebben az évben – Magyarországon először – bemutatták Sosztakovics Berlin eleste című szvitjét. 

1954-ben Kodály: Székelyfonó című művét mutatta be a zenekar.

            1956. április 14 – 29. között a Vasas Együttesek IV. Zenei Fesztiválján szerepelt az együttes, Somlai Ferenc karnagy vezetésével.

            1957. április 14-én tartották meg az Erkel Színházban a Kultúregyüttes ének-, zene- és tánckarának, valamint szólistáinak bemutató előadását, ahol a szimfonikus zenekar – többek között – Bizet, Brahms és több magyar szerző műveinek tolmácsolásában, ill. a kórus kíséreteként volt hallható.

            1957. május 27-én a Zeneakadémia nagytermében adott nagy sikerű koncertet a szimfonikus zenekar. Műsorra került Gluck: Iphigenia Aulisban – nyitány, Mendelssohn: Hegedűhangverseny (Bisztriczky Tibor szólójával) és Dvořak: V. (Újvilág) szimfónia. Vezényelt: Somlai Ferenc.

            1957. augusztus 19-én „Kincses Kalendárium” címmel a vasas szakszervezetek és a Magyar Rádió és Televízió közös műsort rendezett az Erkel Színházban. Az augusztus 20. jegyében tartott, s a rádió egyenes adásában is hallható szórakoztató műsorban jelentős szerepet kapott az ének- és zenekar.

            1957. november 15 – december 22. között tartották meg a Vasas Együttesek V. Zenei Fesztiválját. A nyitóhangversenyt az ének-, zene- és tánckar adta. E rendezvénysorozat szervezettségében és színvonalában minden ilyen korábbi megmérettetést felülmúlt. A 11 előadás plasztikus képet adott a vasas együttesek zenei „összetételéről” és meglehetősen magas mesterségbeli tudásáról. A megmozdulás része volt a december 5-én megtartott szimfonikus est. A zenekaron kívül a Villamosművek Székháza és a KGMTI egyesített zenekara lépett fel ezen az estén. Zenekarunk Csajkovszkij V. szimfóniáját adta elő.

            A közös munka sikerét fémjelzi, hogy a Művészegyüttes 1959-ben megkapta az akkori legnagyobb állami kitüntetést, a Munka Vörös Zászló Érdemrendet.

1959 Haydn halálának 150. évfordulója is volt, mely alkalomból való megemlékezésben a zenekar méltó módon (és elsőként) vette ki részét. Így pl. Sopronban a zenekar egy Haydn-nyitányt és a C-dúr szimfóniát adta elő, s kísérte Haydn: A primadonna c. egyfelvonásos vígoperáját. Decemberben a Zeneakadémia nagytermében részben megismételték a műsort (Elmaradt A primadonna, viszont új előadásként elhangzott Haydn: A-dúr hegedűversenyének magyarországi bemutatója). A Vasas Központi Művészegyüttes volt az első, amely a Haydn-évben Magyarországon megemlékezett e szívükhöz közelálló mesterről és ez év utolsó szép Haydn-megemlékezése is az ő érdemük.


A Haydn-est plakátja
 

1959. április 17 – 26. került megrendezésre a Vasas Együttesek VI. Zenei Fesztiválja.

1960. június 6.: Erkel Ferenc születésének 150. évfordulója alkalmából a zenekar koncertet adott az Erkel Színházban. A repertoárban ismét szerepelt Haydn, illetve A primadonnája. 

1960. december 9-én szintén az Erkel-évfordulót ünnepelték a Zeneakadémián adott hangversennyel. Műsorra kerültek Erkel-operák részletei (Bánk Bán – Hazám, hazám, Bordal; Dózsa György – Dózsa esküje, Báthori Mária – nyitány; Hunyadi László – Cabaletta, László-ária, La Grange-ária, Kettős), valamint Erkel által megzenésített versek, úgy mint Szózat, Őrizd a dalt, Honszeretet, A magyarok istene, Ünnepi kantáta. Szólót játszottak: Czifra Ilona, Köteles Éva, Tatay Erzsébet, Zsombor Klára, Dulya István, Molnár Kálmán és Simon Ferenc.

 
Az Erkel-est plakátja

A két, Erkel-évfordulóhoz kötődő fellépés között augusztus 10-én a Művészegyüttes egésze Pozsonyban vendégszerepelt.

            1961 áprilisában a Vasas Székházban tartották meg a Vasas Zenei Egyesületek VII. Fesztiválját. Ennek záróműsorában hangzott el az ének- és zenekar addigi leggrandiózusabb vállalkozásaként Beethoven IX. szimfóniája. Közreműködött a Győri Gépgyár Vasas Kórusa. Vezényelt András Béla.

1961. június 5-én a Zeneakadémián (az Országos Filharmónia felkérésére) a zenekar önálló hangversenyt adott. Liszt, Erkel, Mosonyi művei, valamint Haydn A primadonna című darabja aratott osztatlan szakmai és közönségsikert.

 

   

1962 és 1974 között

   

A következő időszak 1962 és 1974 közé tehető. A szimfonikus zenekar – továbbra is a Vasas Központi Művészegyüttes szerves részeként – ekkortájt alakította ki sajátos, „csak” zenekari repertoárját, megteremtve ezzel önálló arculatát. Ebben a bő évtizedben sikerrel vitték színre klasszikus (pl. Beethoven, Haydn, Mozart) és újabb kori (pl.: Bartók, Hacsaturján, Kodály, Muszorgszkij) szerzők zenekari műveit, de népszerű opera- és operett-részletek (betétek) előadásától sem zárkóztak el.

            Az 1962-től karmester Somlai Ferenc rövid idő alatt elérte, hogy a zenekar hangversenyein olyan neves személyiségek vállalják a közreműködést, mint Simándy József vagy Melis György. „Spéci” szívesen vállalt szabadtéri fellépéseket is, ezzel nagy népszerűségre tett szert a kispénzű nyugdíjasok körében, akik a zártszíni előadások belépődíját nem tudták megfizetni.

 

1964-ben ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját a zenekar. Ebből az alkalomból jubileumi koncertet adtak a Vasas Székház dísztermében. Műsorra került: Csajkovszkij: 1812 – nyitány, Beethoven: Két románc, Kodály: Galántai táncok, Dvořak: Újvilág szimfónia. A jeles fellépésen közreműködött a Ganz-MÁVAG Gyár Fúvószenekara (Szirmai János karnagy vezetésével), valamint Kovács Dénes Kossuth-díjas hegedűművész.

 
A jubileumi koncert meghívója
 


A jubileum alkalmából a Népművelési Intézettől kapott oklevél
 

 1965-ben került sor a Szimfonikus Zenekarok I. Országos Fesztiváljára. A Vasas együttese szeptember 27-én lépett fel a fesztiválon. Liszt: Les Preludes és Dvořak: Újvilág szimfónia című darabjait játszották, valamint Mendelssohn Hegedűversenyét adták elő Kocsis Albert Liszt-díjas hegedűművész szereplésével.

Ugyanebben az évben felléptek a komáromi Jókai Napokon, illetve vendégül látták a francia Bastienne Opéra zenekarát, akikkel közös műsort adtak az Óbudai munkásotthonban.

1966. január 15-én a zenekar Strauss-hangversenyt rendezett a József Attila Kultúrházban. A műsorban felcsendültek részletek a Cigánybáróból és a Denevérből, valamint elhangzott több más mű, köztük a Kék Duna-keringő. Szólisták voltak: Kapossy Lívia, Olga Kozlova, Pásztory Melinda, Rézbányai László, Simon Ferenc.

1967-ben Bulgáriában koncertezett a zenekar.

1969-ben elnyerték a Kiváló Együttes címet, mely rangos elismerés 3000,-Ft-os, szabad felhasználású pénzjutalommal is járt.

1970-ben újra külföldi szereplés várt rájuk, ezúttal az akkori Német Demokratikus Köztársaságban.

 
Szabadtéri próba, 1970
 

 1972. július 15-én „Bécsi muzsika” címmel Schubert és J. Strauss műveiből összeállított hangversenyt adtak a Halászbástyán. Közreműködtek az Állami Operaház magánénekesei, Kövecses Béla és a Liszt Ferenc-díjas Moldován Stefánia.

1974-ben a Vasas Székházban Csajkovszkij: 1812-nyitányát játszották el, a Zeneakadémián pedig bemutatásra került Orff: Carmina Burana című műve.

            Az önálló fellépésekkel párhuzamosan számos közös koncertet adtak az énekkarral. Az idősebbek emlékezete mindmáig megőrizte például Kodály Zoltán: Székelyfonó című művének bemutatását, amelynek előadásáért a világhírű zeneszerző személyesen is gratulált.

 

            Ezenkívül – mint a későbbiekben is – sok fellépésükre kértek fel közreműködőként hivatásos előadóművészeket. Az 1970-es évek elején rendszeressé váltak a Józsefvárosi Művelődési Klub által rendezett Múzeumkerti hangversenyek, melyeknek állandó résztvevőjévé vált a zenekar. Ezen alkalmakkor többnyire hivatásosok is szerepeltek a műsorban.

            Kiragadva egy évet a második időszakból, 1972-ben, az áprilistól szeptemberig tartó „múzeumkerti szezonban” hatszor játszott a szimfonikus zenekar.

            Április 30-án május elseje ünnepéhez kötődő műsort adtak elő.

            Június 18-án a május – júniusban futó „Bemutatkoznak a VIII. kerületi amatőr zenekarok” elnevezésű sorozat keretében adtak némi ízelítőt repertoárjukból. A sorozatban szerepelt még a Kisipari Szövetkezetek Erkel Ferenc Művészegyüttesének népizenekara, a Gutenberg Művelődési Otthon Szimfonikus Zenekara, valamint a Ganz-MÁVAG Művelődési Központ Fúvószenekara és Acélhang Férfikara.

            Július 8-án a már említett, egy héttel később a Halászbástyán előadott „Bécsi muzsika” műsorát játszották, Olga Kozlova, Simon Ferenc és Pézsa Sári közreműködésével.

            Július 23-án térzenei délelőttöt tartott a zenekar. A műsorban részletek hangzottak el az alábbi darabokból: Erkel: Bánk bán, Kodály: Háry János, Verdi: Traviata, Puccini: Pillangókisasszony és Leoncavallo: Bajazzo. Közreműködött: Berczelly István, Olga Kozlova és Simon Ferenc.

            Július 29-én Bodonyi István fellépésével adták elő Mozart: Eine kleine Nachtmusik (Kis éji zene), Mendelssohn: Hegedűverseny, Beethoven: Egmont –nyitány című műveket.

            Augusztus 20-án ünnepi műsort adott a zenekar, Erkel-, Kodály- és Verdi-részleteket tárva a közönség elé.

            A zenekarnak egyébként 1972-ben 26 fellépése volt, és 38 alkalommal vett részt különböző társadalmi ünnepségeken, illetve temetéseken.

 
Fellépés a Vasas Szakszervezet székházában, 1973

 

            A zenekar saját arculatának megtalálását, szakmában való elismertségét jelezte az is, hogy Somlai Ferenc karmestert egyre többet hívták meg minősítő hangversenyekre zsűritagnak. Ugyancsak az 1972-es évet szemlélve, „Spéci” minősítette a mosonmagyaróvári MOFÉM és Mezőgép Fúvószenekarokat (előbbi Ezüstlant fokozatot, utóbbi diplomás Ezüstlant fokozatot érdemelt ki), valamint a Ganz-MÁVAG Művelődési Központ Fúvószenekarát (Aranylant fokozat).

            Ezen kívül több zenekart ő készített fel a minősítésre, többek között az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Központ együttesét.

 

Somlai Ferenc 1975-ben Vass Lajosra bízta a karmesteri feladatokat, ő maga ez évtől a Vasas Fúvószenekart irányította, egészen pár évvel később bekövetkezett haláláig.

A Teszársz Károly Vasas Művészegyüttes és Ifjúsági Ház 1982. február havi programajánlójában olvashatunk egy megemlékezést „Spéciről”.
 

Emlékezés Somlai Ferencre

Dr. Keller József cikke

Februárban lenne csak 60 éves. Egy igazi zenész pályafutásában ez csak egy állomás, amikor még sok-sok terv megvalósulás előtt áll. Őt pedig már évek óta nélkülözni vagyunk kénytelenek.

Somlai Feri barátunk élete, zenész vénája és szinte minden aktív tevékenysége összeforrt a Vasas Művészegyüttes tevékenységével. Művészi munkáját leghosszabb ideig a szimfonikus zenekarnál fejtette ki. Mi régi zenészek, akik hosszú évekig az irányítása alatt dolgoztunk, vele együtt felejthetetlen élménynek voltunk résztvevői, egyben élvezői is. Nehezen is lehet elfelejteni egy olyan csodálatos nyáresti, szabadtéri koncertet, melyet a világhírű drezdai Krauzhor-ral közösen adtunk a Zwinger parkjában.

Az ilyen közös turnékon lehetett legjobban megfigyelni Somlai Ferit, az embert. Szinte kikövetelte magának, hogy minden egyes zenekari tag ügyes-bajos dolgaival csak ő foglalkozzon. Megnyilvánulásaiból minden esetben érezhettük a velünk törődő embert. Ilyen volt ő, mint zenekarszervező is. Nemcsak karmester volt, hanem szinte mindennel törődött. Nem ismert megszerezhetetlen kottákat, szünet nélkül küzdött a kisebb-nagyobb zenekari beruházásokért.

Nem hagyhatjuk ki kiváló nevelő munkáját sem. Mint egykori kiváló fúvósnak – az Állami Operaház tagja volt – vajon hány fiatal zenész köszönheti e rögös pályán való indítását? Éveken keresztül nevelte a fiatal honvéd fúvósokat, akik közül számosan elsőként a Vasas Szimfonikus Zenekarban szerezték meg azt a nélkülözhetetlen gyakorlatot, amely további érvényesülésük alapját képezte.

De nemcsak a fiatalok, hanem a legrutinosabb zenészek is tanulhattak tőle, és nemcsak szakmai téren, hanem mindenek előtt azt a klasszikus zene iránti rajongást, és minden mást feláldozó munkát, amelyet ő saját életével tanúsított.

Nem volt családja, életét imádott édesanyja és a zenekar között osztotta meg. Talán ezért is tudott olyan maradéktalanul feloldódni munkájában, ezért nem volt hivatalos munkaideje, ezért hívott bennünket telefonon korán reggel, késő éjjel … mert nem volt magánélete, vagy az is a közösségé volt, mert azt csinálta egész életében, amit nagyon szeretett, mert amit csinált, nem munka, hanem a szó legnemesebb értelmében a hivatása volt.

Ha körülnézünk, igen ritkán találkozunk ilyen önfeláldozó embertípussal. Ő e ritka emberek közé tartozott és ezért emlékezünk rá halála után évekkel is tisztelettel és szeretettel. Mert még ma is hiányzik…

 

   

Vass Lajos ideje (1975 – 1992)

   

A harmadik periódus 1975-ben kezdődött. Ez év elején vette át Vass Lajos a karmesteri pálcát Somlai Ferenctől.

 Vass Lajos  (írások Vass Lajosról)

 Egy nemzetközi hírű Erkel-díjas zeneszerző, SZOT-díjas karmester, kiváló zenepedagógus munkásságát nem lehet egyetlen kisebb-nagyobb közösséghez kötni, legyen az a Teszársz Károly Művészegyüttes avagy a vasasszakszervezet, mert az Ő esetében a mérce csak a magyar zeneművészet egésze lehet.

            Éppen ezért büszkék vagyunk, hogy a Művészegyüttes kórusával együtt sokáig Vass Lajos irányítása alatt készülhettünk fel a szereplésekre, s adhattunk emlékezetes hangversenyeket. Nevét, a vegyeskarral együtt, halálának második évfordulója napján (1994. november 6-án) emlékversennyel egybekötött nagyszabású ünnepségen vettük fel.

 X X X

             Vass Lajos 1927. április 5-én született Poroszlón. 1946-ban a Debreceni Református Kollégium Tanítóképzőjében kapott tanítói és kántori oklevelet. A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián 1950-ben a középiskolai énektanári-, 1951-ben a zeneszerzési tanszakon szerzett diplomát, de 1952-ben elvégezte a karmesterképző kurzust is! 1949 – 58 között a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesében dolgozott, előbb mint korrepetitor, később mint karnagy, művészeti vezető. 1960 – 64 között a Ganz-MÁVAG Acélhang Férfikart vezényelte. (1961-ben, az akkori vasas fesztiválon az Acélhang – Vass Lajos vezényletével – világpremiert tartott Liszt: A kovács című kantátájából.) 1962-től haláláig Vass Lajos a Teszársz Károly Művészegyüttes művészeti vezetője, a vegyeskar, majd (1975-től) a szimfonikus zenekar vezető karnagya volt. 1964-es megalakulása óta a (Cseh)Szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara állandó vendégkarnagya volt. 1992. november 6-án hunyt el.

 X X X

             Vass Lajos nagy tehetségű, karizmatikus, belülről sugárzó delejjel rendelkező személyiség volt, aki – sok más tevékenysége mellett – életéből több mint három évtizedet a vasas amatőr művészeti mozgalom és azon belül a Teszársz Károly Művészegyüttes zenei tovább fejlesztésére áldozott. Az ő nevéhez fűződik például a Vasas Dalosünnepek háromévenkénti, fesztiválszerű rendszerének kidolgozása. Az ősztől tavaszig tartó regionális hangversenyeket gálakoncertek zárták le, amelyeken többször a szimfonikus zenekar is közreműködött.

            Annak idején ismerőseinknek az „együtt muzsikálók” beavatottságával szóltunk arról a Vass Lajosról, aki a Röpülj Páva! televíziós műsorvezetőjeként százezrek szívébe lopta be magát, s az ország legeldugottabb csücskében is ismert lett, úgy is, mint a Teszársz Károly Művészegyüttes művészeti vezetője. Talán ő volt az utolsó, akinek sikerült tömegeket megénekeltetni, s közös dalra tudta fogni a kisebb-nagyobb létszámú közönséget, függetlenül azok zenei „előéletétől”, életkorától, foglalkozásától. S mintegy mellesleg rengeteg tudnivalóval gazdagította az adott publikumot.

            Méltatlanul kevés szó esett szakmai berkeken kívül zeneszerzői munkásságáról. Sokan nem is sejtik, hogy komponálásai, átiratai száma mintegy kétszázra tehető, és ezek a művek ráadásul rendkívül széles skálán mozognak. Csak érzékeltetésül említjük meg, hogy zeneszerzői talentumát hirdetik és őrzik színpadi művek (gyermekoperák, mese- és bábjátékok), oratóriumok, kantáták, (különböző „felállásra” írt) énekkari művek, dalok és népdalfeldolgozások, hangszeres és zenekari művek; színdarabok, filmek, kísérőzenék rádió- és táncjátékokhoz.

 X X X

             A zenekarban ma is számosan vannak, akiknek megadatott, hogy Vass Lajos irányítása alatt készülhettek fel az újabb s újabb megmérettetésre. A közös – kemény és következetes – munka nyomán lett a Teszársz Károly Művészegyüttes szimfonikus zenekara egyre (el)ismertebb. Minek volt ez köszönhető? Talán leginkább annak, hogy a Mester meggyőződése volt, s ezt át is ültette a gyakorlatba, hogy az úgynevezett amatőrök bármilyen hozzáértő közönség előtt olyan zenei magaslatra tudnak emelkedni, amilyen például Kodály: Budavári Te Deum; Orff: Carmina Burana; Mozart: Requiem megfelelő színvonalú előadásához szükségeltetik.

            Hitet, önbizalmat és önkifejezési lehetőséget adott több ezer dalosnak, sok zenésznek... Megtanította őket arra, hogy büszkék legyenek az együttzenélés örömére, vállalják ezért a hétköznapi próbák kínját s keservét. A mércét magasra emelte, de bármelyik „rivaldafényben levő” zenész érezhette, hogy érdemes volt lemondani sok minden másról, mert személy szerint ő is hozzájárulhatott a közös produkcióhoz. Társa lehetett Vass Lajosnak, a zeneszerzőnek, karnagynak, zenepedagógusnak, és része a Kodály Zoltán által megfogalmazott igazságnak (s igénynek): „A zene mindenkié.” A nyugdíjasoké, az „egyszerű” embereké, a szakmunkástanulóké ugyanúgy, mint a hozzáértő zenerajongóké vagy éppen a zenészeké.

            Vass Lajos emléke – örök mosolya, láthatatlan karmesteri pálcája – most is velünk van; szellemisége és zenei hagyatéka a Vasas Művészegyüttes – és annak részeként zenekarunk – tovább viendő öröksége.

 Csontos Vilmos, szlovákiai magyar költő sorait kölcsönvéve:

                                   „Elment, s örökre itt maradt,
                                   Kiégett, s lángja most vakít...
                                    Jelen van bennem, benned is
                                    Humánumra akit nevelt.”

 
Vass Lajos (jobbra) a SZOT-Díj átvételekor (1970)
 

Változások a zenekar életében

 Vass Lajos személye, művészeti munkássága a zenészek számára sem volt ismeretlen. Amellett, hogy 1962-től a vasas kórust dirigálta és a Teszársz Károly Művészegyüttes művészeti vezetője volt, több közös fellépésen vezényelte a zenészeket is.

 Mi jellemezte ezt az időszakot? Egy szóba sűrítve az igényesség. Kicsit bővebben: megtartva mindazt, ami a múltból elismerésre méltó volt, olyan utak keresése az énekkarral együtt és külön, amelyek új és újabb közönség meghódítását, sőt bizonyos hallgatói törzsgárda kialakítását teszik lehetővé – magas színvonalú előadások rendszeressé tételével.

Ennek a törekvésnek eredményeképpen megjelentek a palettán a házi hangversenyek, a bérleti műsorok, a nyugdíjasoknak, szakmunkástanulónak adott koncertek stb. Ezeken Vass Lajos, ha egy mód volt rá, számos a műről, a zeneszerzőről szóló tudnivalót is közkinccsé tett. Ezt a fajta zenei ismeretterjesztést 1992-ben bekövetkezett halála után is folytatták utódai, előbb Dömötör Zsuzsa 1999-ig, majd Hornyák Tamás 2001-ig.

Ugyancsak új színfoltként vehetjük számba, hogy a repertoárban rendre helyet kaptak a versenyművek. Tehetséges fiatalok, zömében a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói kaptak lehetőséget közös fellépésre a zenekarral, nagyrészük a Művészegyüttes köreiben aratta első szólistasikerét is. Nem véletlen, hogy közülük többen már elismert művészekként is szívesen „visszatértek” egy-egy koncert erejéig a szárnypróbálgatást lehetővé tevő zenekarhoz.

            Az a tény, hogy fél évszázad alatt ritkán változott a vezető karmester személye, utólag visszanézve jótékony hatást gyakorolt az egyenletes fejlődésre.

Ez a folyamat akkor csúcsosodott ki, amikor Vass Lajos személyében az énekkar és a zenekar élén hosszú ideig közös dirigens állt. Mindkét közösség képességeit alaposan ismerve és jelentősen formálva karmesteri pálcája alatt a két kar közötti együttműködés minőségileg is más lett.

E tekintetben mindössze két – valamely évfordulóhoz kötődő – példát ragadunk ki.

            1978. december 3-án a fennállásának 75 éves jubileumát ünneplő énekkar a zenekar közreműködésével műsorra tűzte Orff: Carmina Buranáját. A zenekar önálló számként Saint-Saëns: Az állatok farsangja című népszerű művét is eljátszotta. A nagy sikert aratott műsort 1979. április 30-án megismételték a Városligetben.

            A szimfonikus zenekar 30. „születésnapján” a kórus is közreműködött. Egyik nagyszabású évfordulós koncertjükre a Zeneművészeti Főiskola nagytermében került sor 1979. november 7-én. A kórus mellett ez alkalommal Palcsó Sándor és Egri László énekes szólisták is segítették a zenekart, Szenthelyi Miklós pedig hegedűn játszott. Az ünnepi rendezvény „színlapja” jól mutatja a klasszikus zene mellett a kortárs felvállalását, a ritkaság iránti igényt, a közös sikerek óhajtását. (A zene iránt jobban érdeklődők számára e megállapítás igazát bizonyítja az elhangzott művek puszta felsorolása is. Nevezetesen: Beethoven: III. Leonóra-nyitány, Beethoven: Hegedűverseny, Farkas Ferenc: Piccola Musica di concerto, Liszt: A kovács, Liszt: I. Magyar rapszódia, Kodály: Toborzó a Háry János c. daljátékból és Berlioz: Rákóczi-induló.)

  
Szenthelyi Miklós hegedül
 

  Nem esett szó ez idáig a hangversenymesterek munkásságáról, akik nélkül pedig elképzelhetetlen lenne a zenekar működése. Olvassuk el a Művészegyüttes 1979. október havi műsorának róluk szóló áttekintését:

 A zenekar hangversenymestereinek sorát Országh Tivadar, a kiváló akadémiai tanár nyitotta meg, majd őt követte rövid ideig az egykori Hubai művésznövendék dr. Szépyné Szathmári Margit és a tehetséges, de később külföldre távozott Kontra Antal. Ezt követően több mint 10 évig Bisztriczky Tibor, az ismert hegedűművész látta el a hangversenymesteri feladatokat. Átmenetileg, de mégis több évig tartó szerep jutott e téren Kern Istvánnak, aki külföldi szerződése miatt vált meg zenekarunktól és az Állami Hangversenyzenekartól egyaránt. Utódjaként került hozzánk az Állami Operaháztól nyugdíjba vonuló hangversenymester, Sándor János, aki közel 10 éve, fiataloknak máig is példamutató lelkesedéssel és nem lankadó lendülettel látja el a széleskörű zenei ismereteket igénylő művészi feladatokat. 

   Sándor Jánost Szabó Kriszta követte, a zenekar jelenlegi koncertmestere pedig Buzás Istvánné. 


Képek az 1970-es évekből
Lent: A Háry János próbája Melis Györggyel 
 

Házi hangversenyek

   
   A zenekar és a törzsközösség egymásra találásának meghatározó alkalmai lettek a Művészegyüttes Kőfaragó u. 12. szám alatti székházának színháztermében rendszeresen életre hívott házi hangversenyek. Lapozgatva az egykori meghívók között sok mindenre fény derül – például a repertoárt nézve. Azt ismételten alá kell húzni, hogy ezek az események nem pusztán fellépési lehetőségeket biztosítottak, hanem egy sajátos – Vass Lajos által meghonosított – zenei ismeretterjesztés színtereit is jelentették. Találomra kiragadva egy évadot, idézzük fel, mely műveket – s kiknek a közreműködésével – adta elő a zenekar! Legyen ez a hangversenyév 1984 ősze és 1985 tavasza közötti időszak! Megjegyezzük: minden alkalommal Vass Lajos vezényelt, de novemberben, márciusban és májusban Dömötör Zsuzsa (akkori másodkarmester) is dirigálási lehetőséget kapott.

            Íme az évad színlapja (zárójelben közöljük a szólisták nevét, hangszerét):

            1984. szeptember 25. Beethoven: Corolian – nyitány, Haydn: Sinfonia Concertante (Jávor Katalin oboa, Hölzl Rudolf fagott, Szlivka József hegedű, Fábián Klára cselló); Mendelssohn: (E-moll) Hegedűverseny (Szenthelyi Miklós hegedű).

            November 27. Rossini: A tolvaj szarka – nyitány; Weiner: Románc csellóra és hárfára (Gelencsér Gábor cselló, Kocsis Andrea hárfa); Saint-Saëns: Bevezetés és rondo capriccioso (Kardos Ildikó hegedű); Csajkovszkij: Diótörő – szvit.

            1985. február 26. Verdi: A végzet hatalma – nyitány; Haydn: (C-dúr) Szimfónia – „Medve”; J. Strauss: Wein, Weib, Gesang – keringő.

            Március 29. Telemann: (A-moll) Szvit fuvolára és vonószenekarra (Szőllőssy András fuvola); Weber: Fagottverseny (Hölz Rudolf fagott); J. Strauss: Tavaszi hangok – keringő.

            Április 23. Brahms: (D-dúr) Hegedűverseny I. tétel (Baranyai Anikó hegedű); Arutjuhjan: Trombitaverseny (Fodor Béla trombita); J. Strauss: Kék Duna keringő.

            Május 21. „A hegedűversenyek napja”. Vivaldi: (A-moll) Verseny két hegedűre és zenekarra; Csajkovszkij: (D-dúr) Hegedűverseny; Mendelssohn: (E-moll) Hegedűverseny; Brahms: (D-dúr) Hegedűverseny. Ezen esték érdekessége volt, hogy mesterek (Devich Sándor és Szenthelyi Miklós professzorok) és növendékek (Kovács Anikó és Szlavik Zsuzsanna) egy koncert keretében hódították meg a közönséget, de tagjaink közül Baranyai Anikó is szerepelt szólistaként.

           


Házi hangverseny után, 1980  

 

Bérleti hangversenyek

  
   A zenekar rendszeres, sorozatszerű fellépéseinek színhelye elsősorban a Művészegyüttes székháza, illetve a Vasas Szakszervezet székházának díszterme volt, de időnként eljutott máshova is. Az ilyen jellegű fellépések sorába tartozott például az 1981-es tavaszi bérleti hangversenysorozat, amelyet a MOM Szakasits Árpád Művelődési Központban tartottak meg. Ezeken az előadásokon a zene iránt jobban érdeklődők mellett szép számban vettek részt diákok és (az akkori szóhasználattal élve) szocialista brigádtagok. Az alkalmi hangverseny-látogatók is tetszéssel fogadták a sorozatot. Olyannyira, hogy közülük többen később rendszeresen helyet foglaltak a közönség soraiban.

Nézzük meg, hogy milyen műveket hallhattak az érdeklődők az 1981-es bérleti sorozat három koncertjén:

 Március 20-án a Beethoven-est keretében felcsendült a III. Leonóra-nyitány, a Hegedűverseny és az I. szimfónia (közreműködött: Szenthelyi Miklós).

 Április 10-én Vivaldi: Négy évszak és Kodály: Háry János szvit hangzott el (közreműködött: Sándor János).

 Május 22-én Farkas Ferenc: Piccola Musica di Concerto, Mozart: A-dúr klarinétverseny, Muszorgszkij: Éj a kopár hegyen - szimfonikus költemény, Bartók: Magyar képek és Berlioz: Rákóczi-induló szerepelt a programban (közreműködött: Povázai Gyula).

 A koncerteken Vass Lajos mellett Noseda Tibor is vezényelt.  

Ifjú tehetségek bemutatkozása

   

A fiatal tehetségekkel való együtt zenélés már jelen volt Somlai Ferenc idejében is, például 1965-ben két alkalommal is (február 7-én és június 11-én) rendezett a zenekar közös hangversenyt a Bartók Béla Zeneművészeti Főiskola növendékeivel.

A nyolcvanas évek első felétől váltak azonban igazán rendszeressé a fiatal, tehetséges szólisták és a zenekar közös fellépései. E művészek zöme még főiskolai (zeneakadémiai) növendék volt, de már felvillantotta hangszeres tudását.

            A fiatal zenészek a bemutatkozás lehetőségét főként a házi hangversenyeken és a Vasas Szakszervezet székházában tartott előadásokon kapták meg, de rangos eseményeken és helyszíneken is játszhattak.

            1986 májusában például Falvay Attila szólójával csendült fel Brahms Hegedűversenye a Vasas Szakszervezeti Székház dísztermében. Vagy ugyanott 1991-ben két Mozart zongorahangverseny hangzott el: március 16-án az F-dúr, április 30-án az Esz-dúr. A szólista mindkétszer Zsoldos Bálint volt.

            Emellett arra is volt példa, hogy a Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak vizsgakoncertjén közreműködött a szimfonikus zenekar (1983-ban).
 

   

A zenekar történetének alakulása, fellépései Vass Lajos idején

   

A teljesség igénye nélkül majd’ minden évből kiragadtunk egy-két eseményt ebből az időszakból:

            1978. június 2 – 5. között az akkori Csehszlovákia területén lévő Galántán lépett fel a zenekar a IV. Kodály Napok alkalmából.

            A zenekar 1979-ben ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Drezdai Művészeti Egyetem zenekarával kötött cserekapcsolati megállapodás keretében tervezett az együttes németországi szereplést. A drezdaiak azonban lemondták a vendéglátást, így a zenekar – mintegy kárpótlásul – Lengyelországba utazott abban az évben. Szeptember 5 – 11. között a Ponar Plasomat villamosenergiai kombinát meghívására két fellépést tartottak, egyet Varsóban, egyet pedig az onnan körülbelül 60 km-re levő kisvárosban, Pultuskban. Utóbbi helyen a Fabry Pras Automatycznych gyár dolgozói részére adott nagy sikerű hangversenyt a zenekar.

Az évfordulós évet különféle díjak elnyerése tette még emlékezetesebbé. Az 1979-es „Budapesti Művészeti Hetek”-en, október 5-én nyújtott színvonalas műsoráért a zenekar elnyerte a Fővárosi Tanács Emlékplakettjét, és megkapta a „Kiváló Együttes” kitüntető címet.

 Az évfordulós rendezvénysorozat másik eleme volt a már korábban említett november 7-i műsor. Három nappal később a zenekar még egy, nem kevésbé nagyszerű koncertet adott „leghálásabb közönségének”, a Vasas nyugdíjasoknak. A műsor a hallgatósághoz igazodva némiképp elmozdult a könnyedebb, operett-szerű zene irányába, de mindvégig tartotta klasszikus zenei színvonalát (Beethoven: III. Leonóra-nyitány, Verdi: Don Carlos – Szabadság-kettős, Bizet: Carmen – Habanera, Puccini: Pillangókisasszony – Nagyária, Erkel: Hunyadi László – Palotás, Verdi: Traviata – Pezsgő-duett, Bizet: Carmen – Escamiló belépője, Offenbach: Orfeusz az alvilágban-nyitány, Strauss: Denevér – Kacagódal, Strauss: Cigánybáró – Barinkay belépője, Sarasate: Cigányálom, Lehár: Mosoly országa – Vágyom egy nő után, Strauss: Mesél a bécsi erdő). Ezen az estén is szerepet vállaltak a Magyar Állami Operaház magánénekesei, név szerint Zempléni Mária, Seregély Katalin, Fülöp Attila, Berczelly István.

Jelentős esemény volt még Päer: Collage B-A-C-H témára című darabjának magyarországi ősbemutatója, melyet a VI. Országos Szimfonikus Zenekari Fesztiválon hallhattak az érdeklődők a Vasas zenekar előadásában. (A fesztivál az évben Szolnokon volt május 26 – 28-án, a IX. Szolnoki Kulturális Hetek keretében.)

            A 30. évforduló visszatekintést kívánt. Forgács Istvánné Mészáros Györgynét szólaltatta meg, aki akkor már 24 éve tagja volt a zenekarnak, és jelenleg, 2005-ben ő a „legrégebbi” zenész a maga 50 éves folytonos tagságával.

 - Tudjuk, hogy pedagógus vagy. Mit tanítasz és kiknek?
- Énektanár vagyok, az általános iskolásokat tanítom.
- Énektanár vagy és gyakorló muzsikus! Gondolom, ez nem véletlen.
- De igen! Ez teljesen különálló dolog. A pedagógus pályám a hivatásom, míg az együttesben való szereplésem hirtelenjében nem tudom fogalomkörbe sorolni.

- Csaknem negyedszázada dolgozol a zenekarban, ezalatt sokfelé jártatok, mégis, mi volt, amire szívesen emlékszel vissza?
- Hm. Ez nagyon nehéz. De talán mégis tudok választani a sok szép élmény közül. Csehszlovákiában a gottwaldovi hangversenyünk volt számomra a legmeghatóbb. Egész napos utazás után fáradtan érkeztünk oda, majd egy próba és egy gyönyörű szabadtéri hangverseny következett több ezres hallgatóság előtt. Mindnyájan nagyon akartunk és minden jól „bejött”. Szavak nélkül is csak egyet éreztünk: az alkotás örömét. Csodálatos volt.
- Mint szakember és mint zenekari tag, miben látod az együttes fejlődésének útját?
- A vezetés részéről jó műsorpolitikát, sok fellépési lehetőséget. A tagság részéről több fegyelmet és szorgalmat, és nem utolsó sorban sok kamarazenélést! Ez mindenkinek hasznára válnék.    

            1980: A zenekar 30. évfordulójának megünneplése átnyúlt ebbe az évbe is. A szimfonikus zenekar házi hangversenyt adott a Művészegyüttes székházának színháztermében. Műsorra került: Vivaldi: G-moll concerto (hegedű, oboa, fagott); Beethoven: F-dúr románc; Mozart: A-dúr klarinétverseny.

            1981-ben is sor került egy külföldi útra. A zenekar június 20 – 21-én az V. Kodály Napokon lépett fel Galántán. A meghívást a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségétől (CseMaDoK) kapta a Vasas együttese. A fesztivál mindkét napján sor került egy-egy fellépésre. A főműsor 20-án zajlott, a zenekar Kodály: Háry Jánosából adott elő részleteket, majd a szünet után az alábbi művek csendültek fel: Bartók: Este a székelyeknél, Dvořak: 8. szláv tánc, Berlioz: Rákóczi-induló, valamint a helyiek tiszteletére játszott Galántai táncok Kodálytól. Ez utóbbi szám a második este adott műsorban is helyet kapott, Liszt: Magyar ünnepi dal című darabja mellett.

            Ugyanebben az évben ünnepelték zenei körökben Bartók Béla születésének 100. évfordulóját. A Vasas zenekar az ebből az alkalomból május 19-én megrendezett Bicskei Napok egyik fellépője volt. Műsorra került: Farkas Ferenc: Piccola Musica di Concerto, Mozart: A-dúr klarinétverseny, Bartók: Magyar képek, Liszt: Magyar fantázia. Közreműködtek: Povázai Gyula és Nagy László.

1981-ben került a zenekar repertoárjába Vivaldi: A négy évszak című műve is.

 
Hangverseny a Pest Megyei Tanács udvarán, 1981-ben
 

              Az 1979-re tervezett drezdai utat végül is 1982-re sikerült megvalósítani, miután 1981-ben a Drezdai Műszaki Egyetem zenekara vendégeskedett hazánkban. 1982. június 20 – 27. között a Teszársz Károly Művészegyüttes és a Drezdai Műszaki Egyetem művészeti csoportjának kulturális együttműködése alapján tehát Drezdában vendégszerepelt a Vasas Szimfonikus Zenekar. Ez idő alatt két koncertet adtak Drezdában és egyet Pillnitzben, a szabadtéri koncertjeiről is jól ismert kirándulóhelyen. A legnagyobb sikert az egyetem nagyelőadójában megtartott hangversenyen aratta a zenekar és szólistája, Szenthelyi Miklós hegedűművész. A zenekart Vass Lajos és Dömötör Zsuzsa vezényelte.

Erről a vendégszereplésről olvashatjuk Bágyi János beszámolóját, mely a Vasas újág 1982. júliusi számában is megjelent:

 Felejthetetlen koncertkörút
A vasas szimfonikusok az NDK-ban

             Egyhetes színes programokkal dúsított koncertkörúton járt a Vasas Szimfonikus Zenekar az NDK-ban júniusban, eleget téve a Drezdai Műszaki Egyetem szimfonikus zenekar meghívásának, akiket az elmúlt évben láttunk vendégül Budapesten. A napfényes repülőút után egy diákkollégiumban nyertünk elhelyezést Drezda központi részén, a Leningrád úton. Pihenés és szabad program után a késő délutáni órákban adta első hangversenyét zenekarunk a Zwingerben felállított színpadon.

            Vendéglátóink, élükön Wolfgang Müller karnaggyal természetesen gazdag programokról is gondoskodtak. Hétfőn Spreewald-ba, kedden különvillamossal, majd kisvasúttal a Drezdától északra levő Moritzburg-ba utaztunk.

            Szerdán a késő délutáni órákban a Drezdai Műszaki Egyetem nagyelőadójában – a beállítás és a próba után – adott hangversenyt zenekarunk. E sorok írója már több vastapssal kísért előadáson vett részt, de ilyen sikert ritkán látott. A Drezdai Szimfonikus Zenekar tagjaiból és fiatal egyetemistákból álló közönség viharos tapssal és lábdobogással újrázta vissza az önmagát felülmúló Vasas Szimfonikus Zenekart. Felejthetetlen este volt…

            A Drezda környékén lévő „Spirál” klubban adott egymásnak baráti találkozót csütörtök este a két szimfonikus zenekar. A kellemes hangulatú estén Sándor János, zenekarunk koncertmestere vezetésével alakult kisegyüttes hangulatos asztali zenét szolgáltatott, majd rövid jelenetre került sor a „Menő Manó” Kisegyüttes (amely fellépése előtt 24 órával alakult) előadásában. A nagy tapssal fogadott produkció után baráti beszélgetésre, ajándékcserére és vidám sörözéssel egybekötött estebédre került sor.

            A pénteki Szász-Svájcba történő hajókirándulás után másnap Pillnitzbe mentünk, ahol Szenthelyi Miklós hegedűművész adott hangversenyt.

             1982. november 20-án lett 68 éves Vétek (Wéber) István, a zenekar egykori művészeti vezetője és másodkarnagya. A születésnap hiába nem kötődött kerek évszámhoz, mégis nagy ünneplésre tarthatott számot, mert az évben egybeesett a Vasas Bartók – Kodály Dalosünnepek zárónapjával. A 11 Vasas kórus 600 tagja Wéber Istvánt is köszöntötte ez alkalomból, kinek munkássága akkor már 34. éve szolgálta a Vasas zenei mozgalmat.

 Bemutatjuk: Wéber Istvánt (Részlet)

 - Mióta dolgozol karnagyként?
- Vaszy Viktor javaslatára lettem 1940-ben az akkori Margitszigeti RT kórusának vezetője. Ez volt az első kórusom.
- Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a vasas mozgalommal?
- 1948-ban András Béla hívására kerültem a Vasas Művészegyütteshez. Akkor az együttes hatalmas létszámához (300 fős kórus volt a tánckar és a zenekar mellett) szükség volt több karnagy és korrepetitor munkájára. Velem együtt dolgozott itt akkoriban Tóth Péter, aki később az Operához került – ma külföldön él – és Patatich Iván, aki ma elismert zeneszerző.
- Milyen feladataid voltak akkor és a későbbiekben az együttesnél?
- Kezdetben a korrepetitori teendők mellett az én feladatom volt a férfikar vezetése is, majd különböző átszervezések után a mozgalmi kórus vezetője és művészeti vezető helyettes lettem. András Béla távozása után egy ideig megbízott művészeti vezető voltam, majd régi mesterem, Vaszy Viktor mellett ismét helyettes. Számomra nagyon kedves időszak volt, amikor az együttes szólistáival végzett különmunka eredményeként létrehoztuk az operai kisegyüttest. A több mint egy évtizedes munka velük egyik legszebb szakasza életemnek. A kórus és az operaegyüttes után feladatot kaptam a szimfonikus zenekar munkájában is mint másodkarnagy.

               
Vasas Dalosünnepek Palcsó Sándorral

 

   

35 éves a zenekar

   

1984-ben lett 35 éves a Vasas Szimfonikus Zenekar. Ennek a jubileumi évnek a programja a következőképpen alakult:

Január 31., február 14., március 27., április 24. Házi hangversenyek
Április 28. Hangverseny a Vasas Székházban a vasas nyugdíjas dolgozók tiszteletére
Május 9. Közreműködés a kórussal együtt a Régi Sportcsarnokban megtartott ún. Béke-koncerten
Május 30. Jubileumi koncert a Pesti Vigadóban
Június 3 – 10. Drezdai vendégszereplés
Június 24. Kórussal közös fellépés a Budai Vár Barokk udvarában
(Július 10 – augusztus 14. Nyári szünet)
Augusztus 20. Ünnepi hangverseny a Halászbástyán
Szeptember 25., október 30., november 27.Házi hangversenyek
December 21. Karácsonyi koncert

A május 30-án megrendezett jubileumi koncerten a Pesti Vigadóban műsorra került: Gluck: Iphigenia Aulisban – nyitány; Csajkovszkij: Hegedűverseny (Opus 35. D-dúr); Bach: (D-moll) Versenymű két hegedűre és zenekarra; Kodály: Te Deum. A koncertről és általánosságban a jubileumi évről Vass Lajos nyilatkozott az Esti Hírlap munkatársának, Földes Károlynak:

 

35 éves a Vasas Szimfonikus Zenekar

Fiatalok bemutatkozása – Beszélgetés Vass Lajos karnaggyal

Esti Hírlap, 1984. június 2.

 

            Ünnepi hangversennyel köszöntötte az elmúlt napokban fennállásának 35. évfordulóját a Vasas Szimfonikus Zenekar. A jubileumi koncert méltó volt eddig elért eredményeikhez. A siker már természetes velejárója a Vasas Művészegyüttes fellépéseinek: akár az ének-, zenekarról vagy tánckaráról legyen szó.

            Az indulás éveiről a kiváló karnagy, zeneszerző, Vass Lajos adott felvilágosítást. A „hőskor” lezárását jelentette a magas állami elismerés 1959-ben: a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét kapta, megalakulásának kerek tízéves évfordulóján a Vasas Művészegyüttes.

            - Új arculata alakult időközben a szimfonikus zenekarnak, akár a többi művészeti csoportnak: előtérbe kerültek a nagyzenekari művek – mondja Vass Lajos –, de természetesen, mint addig is, a későbbiekben is fontos, el nem hanyagolható feladatunknak tekintettük a kórus kíséretét. Magam 1974-től vettem át a zenekar irányítását, olyan elődök után, mint Vaszy Viktor, Kenessey Jenő, Wéber István.

Koncert

            - A most megtett koncerten is – nem előzmény nélkül már – Szenthelyi Miklós és növendékei, Kovács Anikó és Szlávik Zsuzsanna kaptak lehetőséget a bemutatkozásra.

            - A folytatás is ígéretes: Szenthelyi Miklós kezdeményezése kiterebélyesedhet a jövőben: szeretnénk biztosítani a Zeneakadémia ének tanszakos növendékeinek is a koncertlehetőséget. Gyakorlatot szerezhetnek ezáltal, biztonságot, a nagyközönség előtti bátor éneklés jó értelemben vett rutinját. A Te Deumban közreműködött főiskolás művészjelöltek: Bátor Tamás, Szenda Éva biztosan jó érzéssel gondolnak vissza szép sikerükre. Tervünk: a főiskolás hallgatókkal operajelenetek, esetleg teljes felvonások előadása, zenekarunk kíséretével. Így kívánjuk segíteni művészi fejlődésüket, játékbeli biztonságukat, előadói készségüket. Énekversenyre is szívesen felkészítjük őket, mint ahogy korábban Zempléni Kornél ösztöndíjas zongoraművész növendékével tettük; kedvéért tanultuk meg Liszt A-dúr Zongoraversenyének zenekari anyagát. Minden hónap utolsó keddjén megtartott koncertjeinken zenekari tagjainknak adunk lehetőséget szólistaszereplésre.

            - Nyugdíjas közönségünk nagyon lelkes, már keveslik az évente megtartott két hangversenyt, amelyet számukra adunk. Szeretnénk megörvendeztetni őket azzal, hogy felemeljük a részükre tartandó koncertek számát az elkövetkezendő időkben, ragaszkodásuk kötelez erre!

Drezda

            Baranyai Géza, a vasasszakszervezet titkára a megtisztelő, a művészi munka elismerését jelző kitüntetést, a Szocialista Kultúráért címet adta át a Művelődési Minisztérium nevében, a szakszervezet adományaként pedig a nívódíjat.

            - Ez csak további munkára kötelez – mondja Vass Lajos –, vasárnap máris újabb szép kötelezettségnek teszünk eleget: Drezdába repülünk, ahol a helyi Műszaki Egyetem Művészegyüttesének vendégeként – ők is jártak nálunk – adunk koncerteket. Június 10-ig tartózkodunk ott, velünk tartanak Szenthelyi Miklós és növendékei is, akik szintén vállalták a közreműködést a hangversenyeken.

 

            A jeles évfordulóról természetesen házunk hajdan havonta megjelenő kis füzetében is megemlékezett egykori munkatársunk:

           

A Vasas Szimfonikus Zenekar „35 éves”

Dombóné Kurucz Zsuzsanna cikke a Teszársz Károly Vasas Művészegyüttes és Ifjúsági Ház 1984. június havi programfüzetében

 

A Vasas Művészegyüttes Szimfonikus Zenekara 1949-ben alakult. A megalakulásától számított első 13 év jellemzője András Béla művészeti vezető irányításával, a Művészegyüttes három művészeti karának – énekkar, tánckar, szimfonikus zenekar – közös fellépései, nagysikerű előadássorozatai voltak. E nagyszabású munka eredményezte, hogy 1959 januárjában a Művészegyüttes megkapta a legmagasabb állami kitüntetést, a „Munka Vörös Zászló Érdemrend”-et.

Ezt az időszakot követően a zenekar önálló repertoárt alakított ki. Kiváló zenei szakemberek irányításával, színvonalas előadásokkal segítette a közönség zenei ismeretének elmélyítését, a komolyzene terjesztését és megszerettetését. A repertoárt illetően új arculat alakult ki, előtérbe kerültek a nagyzenekari klasszikus művek – Haydn, Mozart, Beethoven –, újabb kori mesterek művei – Kodály, Bartók, Hacsaturján, Sosztakovics, Muszorgszkij –, valamint népszerű opera és operettrészletek. Jelentős eseménynek számított a szimfonikus zenekar életében Kodály Zoltán elismerése abból az alkalomból, amikor „Székelyfonó” című művét bemutatta.

Művészeti vezetőként működtek a Vasas Szimfonikus Zenekarnál a már említett András Béla a megalakulástól 1953-ig, majd őt követően Weber István, Vaszy Viktor, Kenessey Jenő, Somlai Ferenc. 1974-től Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző és SZOT-díjas karnagy vette át a zenekar vezetését, aki a Művészegyüttes énekkarának is vezetője, karnagya. Vass Lajost szinte mindenki személyes ismerősként fogadta a zenekarban, mivel a Magyar Televízióban indított nagysikerű és magas színvonalú népzenei műsor sorozatával elnyerte a TV nézők többmilliós táborának elismerését, szeretetét, tiszteletét. A zenekar előadásain nemcsak mint kiváló karnagyot ismerhette meg a közönség, hanem mint kiváló műsorvezetőt is. Zenei ismeretterjesztő tevékenységével közelebb hozza az emberekhez ennek a művészetnek a megismerését, megértését és megszeretetét.

Az 1979-es „Budapesti Művészeti Hetek”-en nyújtott színvonalas műsoráért a zenekar elnyerte a Fővárosi Tanács emlékplakettjét és első ízben megkapta a „Kiváló Együttes” kitüntető címet.

Ezek az elismerések is mutatják, hogy egy felfelé ívelő fejlődés jellemzi a szimfonikus zenekar művészi munkáját. Színvonalas koncertjeivel nemcsak a hazai közönséget hódította meg, hanem a külföldieket is, amikor Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaságban és Lengyelországban szerepelt.

Tevékenységében az önálló nagyzenekari művek megszólaltatása mellett jelentős szerepet kap a Vasas Énekkar, egyre több a közösen bemutatott művek száma. Ugyanakkor kiváló énekesek, fiatal tehetséges művészek vesznek részt a zenekar munkájában és teszik még szebbé a koncerteket a hallgatóság számára. Ezek a bemutatók egy belső fejlődést is eredményeznek, és lehetővé teszik a repertoár szélesebb körű kialakítását.

A zenekar sikereiben, a magas művészi színvonal elérésében, művészi kiteljesedésében fontos szerephez jutott Szenthelyi Miklós hegedűművész is – a Zeneművészeti Főiskola tanára – azzal, hogy gyakran volt szólistája hangversenyeinknek és legjobb tanítványait is bekapcsolta azokba.

A zenekar tagjainak többsége „törzsgárda tag” és az ő munkájuk és ügyszeretetük nyomán kialakult a zenekar közösségi élete is. Mint minden művészeti karnál, itt is megválasztották a társadalmi vezetőséget, akik képviselik a tagság közös ügyeit, segítik a szervezést fellépéseknél, utazásnál, de a klubesték és más közös programok kialakítását is. Havonta egy alkalommal a Ház színháztermében házi hangversenyen mutatják be a legújabb műsoraikat, de szívesen vállalják a szereplést a Vasas Székházban, vagy más intézményekben is. A legközelebbi erőpróba a június elején sorra kerülő külföldi vendégszereplés lesz az NDK-ban, amelyre – mint minden előadásukra – fegyelmezetten és nagy odaadással készülnek.

 

Zenekari próba (1984)

1984. június 3 – 10. került sor a fenti cikkekben említett németországi vendégszereplésre.  A zenekar a két évvel az előtti fellépést megújítva, a helyi Műszaki Egyetem művészegyüttesének felkérésére utazott Drezdába.

Mint azt Földes Károly is megemlíti cikkében, a zenekar ugyanekkor a közművelődésben végzett kiváló munkájáért megkapta a „Szocialista Kultúráért” kitüntető jelvényt.

            A zenekar fennállásának 35. évfordulója alkalmából a tagok közül is sokan kaptak kitüntetést művészi tevékenységük elismeréseként. Fehér József és Farkas László „Szakszervezeti munkáért” oklevél-elismerést kapott. A „Szocialista kultúráért” kitüntetésben részesültek: Kovács Imre, Pálóczi László és Toman Józsefné.

 A zenekar évfordulós évéhez kötődő munkáját így értékelte a már emlegetett havi kiadványunk 1985. évi első száma: 

Értékelés a Teszársz Károly Vasas Művészegyüttes

és Ifjúsági Ház 1984. évi munkájáról

 A Szimfonikus Zenekar fennállásának 35. évében tiszteletre méltó vállalásokat teljesített. 18 fellépése és az előadott 22 mű kevesebb volt a tavalyinál, de művészi teljesítményük számottevően javult. A társadalmi vezetőség példás intézkedései komoly emberi-szakmai tartalékot tártak fel. Kiemelkedő jelentőségű események a Vigadóban rendezett jubileumi hangverseny, a drezdai vendégszereplés, a Zeneakadémiával erősödő munkakapcsolat és a Vasas nyugdíjas hangversenyek. A Vasas Szimfonikus Zenekar kiérdemelte a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést. Javuló színvonala indokolttá teszi, hogy a Kodály:Te Deum mellett más oratórikus mű előadására is vállalkozzon a Vasas Kórussal közösen. A zenekar tagsága jelentősen fiatalodott.
 

   

A jubileumi év után

   

1985. június 6-án a Pálvölgyi-barlang szabadtéri színpadán a kórussal közösen adott hangversenyt a zenekar. A produkcióra a Természetvédelmi Világnap alkalmából került sor.

            Tíz nappal később szintén a kórussal karöltve a Budai Vár Barokk udvarában Rossini: Stabat Mater című zeneművét adták elő.

1985. szeptember 24-én a zenekar házi hangversenyt rendezett. Műsor: Mozart: Szöktetés a Szerájból – nyitány; Brahms: D-dúr hegedűverseny; Haydn: Búcsúszimfónia. Vezényelt: Dömötör Zsuzsa és Vass Lajos.

            Az 1986-os Vasas Fesztiválon műsorra került: J. S. Bach: Már nyugosznak a völgyek, Parasztkantáta – részlet, Liszt Ferenc: Hungária kantáta.

            1987. június 4-én a Népszerű Hegedűversenyek a Zeneakadémia Nagytermében sorozat keretében játszott a zenekar, az élen Szenthelyi Miklóssal és növendékeivel. Műsor: Rossini: Hamupipőke – nyitány, Vivaldi: H-moll versenymű négy hegedűre (előadta: Szenthelyi Miklós, Fazekas Ildikó, Bali Gábor, Csonka Gábor); Mendelssohn: E-moll hegedűverseny (előadta: Kovács Anikó); Vivaldi: A-moll versenymű két hegedűre (előadta: Szenthelyi Miklós és Sántha Ferenc); Csajkovszkij: D-dúr hegedűverseny (előadta: Oszecsinszki Román). Vezényelt: Dömötör Zsuzsa és Vass Lajos.


Az 1987-es Hegedűverseny plakátja

 

1988-ban Pécsett rendezték meg az Európai Cantat elnevezésű fesztivált. Bár hazánkban volt, valójában egy külföldi szerepléssel ért fel, hiszen a közönség soraiban jórészt külföldi zeneértők (kórustagok) foglaltak helyet. Megismerkedhettek a kórus és a zenekar (s karmesterük, Vass Lajos) jóvoltából egy sajátosan magyar alkotással, Kodály: Háry János című daljátékának koncertszerű előadásával.

            1989-ben Beethoven: C-moll zongoraversenyét adta elő a zenekar a Vasas székházban. Mozart: G-dúr No. 32. szimfóniája is műsorra került, amely tulajdonképpen egy nyitány olasz stílusban. A Mátyás templomban Rossini: Stabat Mater című darabját játszotta a zenekar.

            Az 1990-es év Mátyás király halálának 500. évfordulója volt. „A megemlékezések, rendezvények éltek is az alkalommal országszerte. Ebbe a vonulatba tartozik, különálló eseményként Vass Lajos oratóriumának előadása. A Mathias rex komponálására nem az évforduló késztette a szerzőt: már 1971-ben sor került az ősbemutatóra, amelyet a következő évben követett egy budapesti előadás. A szerző, aki a zenekari hangszínek sokaságát kívánta a nemes mondanivalók szolgálatába állítani, rájött, hogy a ritka hangszerek szerepeltetése megnehezíti az előadást; hogy amatőr együttesek számára reális problémát jelent egyik-másik ritka hangszer beszerzése, illetve alkalmi közreműködők keresése. A hangszerelést tehát egyszerűsítette, és – praktikus okokból – rövidített is a művön. Ennek az átdolgozott verziónak 1990. szeptember 15-én volt a bemutatója. A zenekar júniusban [18 – 26.] Finnországban is vendégszerepelt.” – írja Fittler Katalin a KÓTA 1990 / 6. számában.

            Vass Lajos zeneszerzői tehetségét és a két kar (ének- és zenekar) együttes irányításának nehézségeit érzékeltetendő, úgy gondoljuk, érdemes leközölni az idézett cikk többi részét is:

 

A Mátyás-templomban Mátyás király

 

            A koncertlátogató, akár bevallja, akár nem, legtöbbször speciális érdeklődéssel ül be egy-egy hangversenyre: vagy az előadó(k)ra kíváncsi, vagy pedig a megszólalásra kerülő művekre. Ezúttal a Vasas Művészegyüttes ének és zenekarának törzsközönsége kétszeresen is „érdekelve” volt, hiszen az együttest több mint két évtizede irányító karmester műve került előadásra. Példásan szervezték meg az előkészületeket: ezúttal nem került sor ruhát-szaggató tolakodásra a koncert előtt (márpedig ilyen jelenetek gyakoriak a Mátyás-templomban), ráadásul a hallgató kézbe kapta az oratórium szövegkönyvét, az idegen-nyelvű érdeklődő pedig rövid tartalmi kivonatot, kétnyelvű szórólapon. Követendő példa más rendező szervek számára!

            A húsz tételből álló, nagyszabású kompozíciót bevezető Praeludium atmoszféra-teremtő előadásban csendült fel. Kamatozott, hogy a szerző egyúttal jó karmester, s az is, hogy hosszú együtt-munkálkodás előzte meg ezt a fellépést. Már-már deklamatorikusan játszott a zenekar – profiként követve a dirigens instrukcióit és értő zenekedvelőként lelkesedve a megszólaltatandó muzsikáért. Az ének- és zenekarhoz Mátyás király prózai szerepében Kulcsár Imre társult, énekes szólistaként pedig Keönch Boldizsár, Kovács Pál és Mozsár György. Van még egy fontos „szereplője” a műnek, az orgona, amelynek létjogosultságot a XIV. tétel ad: „A Duna felett építteté a szép és drága kápolnát jeles, hangos orgonával…” (Heltai Gáspár), s amelyet ezúttal Tardy László szólaltatott meg.

            A műben magyar és latin nyelvű szakaszok váltakoznak, ami tágabb értelemben gátjává fog válni a nemzetközi terjesztésnek; és itthon is célszerű szövegkönyvvel hallgatni, amely tartalmazza az idegen nyelvű szakaszok magyar fordítását is.

            De a szöveg értése nélkül is elmerülhetünk a zenehallgatásban, az időmértékes verselés lüktetésében, s intellektuális élvezetet okoz az olyan előadás, amelyben az időmérték nem korlát, hanem keret, vagyis tér az elmondandók elmondására.

            A kórus hangzása ezúttal kissé fáradtnak tűnt; hiányoltam azt a lelkesedést, amelyet számos szereplésükkor tapsoltam meg, amely mindig feledtetni tudja a hallgatóval minden gondját-baját, s ellentmondást nem tűrően a zenére irányítja a legelkalandozóbb figyelmet is. Most ilyen figyelem-felkeltésre nem lett volna szükség, hiszen a mű önmagáért beszélt – de akkor miért nem hagyták, hogy őrájuk is úgy hasson, mint a legsikerültebb pillanatokban a közönségre?

            Ahol szólista énekelt az együttessel, szépen összecsendültek a szólamok, ám a szólisták (főképp a tenor) és a zenekar csak nem akarta hallgatni egymást. Alapos felkészültséggel természetesen nem adódhattak komolyproblémák, mégis, gyakran úgy tűnt, hogy a szólista is és a zenekar is a karnagynak énekel, illetve játszik, vagyis az ének- és a hangszerhang párhuzamosan szólt, függetlenül egymástól. Megérezni ezt még akkor is, ha metrikusan mindenki „egyszerre jön”, mert ilyenkor a az indításokból, a formai határt jelző hangokból hiányzik a hajlékonyság, rugalmasság, amitől közreműködő és hallgató egyaránt oly biztonságban tudja érezni magát.

            A XII. tételben a közönség is együtt énekelhet a kórussal. Az együtt-éneklés ilyen alkalmai egyre ritkábbak (hol van már az az idő, amikor a lipcsei Tamás-templomban a közönség is közreműködött a korálok megszólaltatásában!), ezért jelentőségük és élmény-erejük fokozott. Ilyenkor valóban mindenkié lehet a zene, s néhány pillanatra visszatér az előadóművészetnek az az őskora, mondhatni aranykora, amikor a zenélési alkalmakkor nem különült el a szereplők és a hallgatók csoportja. Ilyenkor úgy érezzük: valami ősi tudás titkát lestük el, vettük birtokba, s gazdagabbak lettünk általa.

            A Mathias rex ihletett szépségű mű, amelynek megtanulása sok energiát vett igénybe. Jó lenne, ha az előadóknak nem kellene elfelejteniök egyszeri megszólaltatás után. Megérdemelné a mű – és az interpretáció is –, hogy többször kerüljön még műsorra a közeljövőben, s ne kelljen újabb jubileumi alkalmakra várni.

 


 A Mathias rex előadásakor

            1991-ben egy házi hangversenyen az alábbi művek hangzottak el: Glinka: Kamarinszkája; Mozart: F-dúr zongoraverseny, Szabadkőműves kantáta, Esz-dúr zongoraverseny, Varázsfuvola – nyitány, Titus – nyitány; Offenbach: Orpheus-nyitány.

            1992. május 23-án volt az 1991 – 92-es Vasas Dalosünnepek záró gálaműsora Székesfehérvárott, a zenekar hat vasas kórus egyesített énekkara alá játszott Kodály Székelyfonójában.

 

   

1992 után

   

Vass Lajos halála után az addigi másodkarmester, Dömötör Zsuzsa vette át a zenekar vezetését. A kezdeti, átmeneti időszakban (1992 – 93-ban) az ő munkáját segítette Gelencsér Gábor is.       

Dömötör Zsuzsa 1999-ig állt a zenekar élén, őt Hornyák Tamás követte. 2001-ben tőle vette át a karmesteri pálcát Sörös Cecília, aki egy év után továbbadta azt Somogyvári Ákosnak, majd pár hónap múlva újra magához vette.

A zenekar vezetője 2003-tól 2012-ig a ciprusi görög származású Panagiotis Notis Georgiou. 1992 óta a karmesterek a Vass Lajos által megszabott irányvonalat, ill. az általa megfogalmazott igényeket követik, több-kevesebb sikerrel. A hosszú évek óta csökkenő zenekari létszám Notis Georgiou irányítása alatt újra növekedni kezdett, jelenleg 33 fővel lépnek fel.

 

Ennek a korszaknak jelentősebb eseményeit felidézve:

Vass Lajos halálának második évfordulóján (1994. november 6-án) a zenekar a kórussal együtt felvette egykori mestere nevét. Ez után a megnevezése Vasas Művészegyüttes Vass Lajos Szimfonikus Zenekara lett. Az ünnepi hangversennyel egybekötött névfelvétel alkalmából avatták fel a Művészegyüttes székházában elhelyezett, Andrássy Kurta János szobrászművész által készített emléktáblát is.

  


Vass Lajos özvegye a névfelvétel alkalmából felavatott emléktábla előtt

 

 

1994 márciusában a zenekar részt vett egy másik névadó ünnepségen is: a Kispesti Ének-Zenei Általános Iskola ugyanis szintén Vass Lajos nevét vette fel.

            1994. április: Fellépés a Berlini Filharmónia kórussal a Lehel téri templomban.

           

A kórus fennállásának 90. évfordulóján a zenekar is fellépett
Dömötör Zsuzsa vezényletével

 
Göncz Árpád a zenekarral (1995)

1996: Musica Hungarica előadássorozat a Pesti Vigadóban a Tánckar közreműködésével.

            1997. április 22-én a zenekar a kórussal közös emlékhangversenyt tartott Vass Lajos születésének 70. évfordulója alkalmából. Vass Lajos műveiből műsorra került a Vidám zene, a Nocturne és a Jövendölés. Elhangzott egy népdalcsokor is Vass Lajos gyűjtéséből (Nem szánt, vet az égi madár; Kertem alját Tisza vize locsolja; Elmegyek az ácshoz fejfát csináltatni).

1997. június – augusztusban a zenekar a Szentendrei Nyári Koncertsorozaton szerepelt a Casino melletti szabadtéri színpadon.

            1998. június 7-én a gödöllői Királyi Kastély díszudvarán adott hangversenyt a Vasas Művészegyüttes Vass Lajos Szimfonikus Zenekara, Erzsébet királyné halálának 100. évfordulója alkalmából. A műsorban J. Strauss és Lehár Ferenc művei csendültek fel, Strausstól A denevér és A cigánybáró, Lehártól pedig A mosoly országa és A víg özvegy. Ebben az évben az együttes a Paulus Szimfonikus Zenekar meghívására Berlinben is fellépett.

            1999. május 1.: A Vasas Művészegyüttes Vass Lajos Szimfonikus Zenekara a magyar kulturális értékek gazdagításáért, kiemelkedő zeneművészeti tevékenységéért MSZOSZ-Díjat kapott. December 3-án a zenekar fennállásának 50. évfordulója alkalmából Jubileumi hangversenyt adott a Vasas Szakszervezeti Szövetség Székházának Dísztermében.  


Az MSZOSZ-Díjról tanúskodó oklevél

 
Závodszky Zoltánné, a Vasas Művészegyüttes igazgatója (középen)
és Dömötör Zsuzsa (jobbra) átveszik az MSZOSZ-Díjat
 

A zenekar 1999-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból december 3-án az alábbi műsort adta a Vasas Szakszervezeti Szövetség székházában: Kodály: Háry János – Intermezzo, Toborzó; Strauss: Denevér – Kacagó ária, Éljen a magyar – polka; Verdi: Trubadúr – Cigánykórus, Nabucco – Rabszolgák kara; Smetana: Moldva – szimfonikus költemény. Közreműködött a Vasas Művészegyüttes kórusa és tánckara, vezényelt: Hornyák Tamás.

A 2000-ben tartott Magyar Millenniumi programsorozat részeként rendezett (házi) hangversenyek sorából kiemelkedik két koncert. Május 18-án Weiner: Románc c. műve megszólaltatásakor Fábián Klára játszott szólót csellón, Szépvölgyi Marianna pedig hárfán. November 16-án Liszt: A-dúr zongorahangversenyének előadója Cs. Nagy Ildikó volt.

 

 

A május 18-i millenniumi hangverseny meghívója

 2000. júniusban operett-est a gödöllői Grassalkovich-kastélyban.                           

                                      

  2001. június 2.: A 2000 – 2001-es Millenniumi Vasas Dalosünnepek gálakoncertje a Fáy utcai Vasas Sportcsarnokban.  

A gálakoncert műsorfüzetének címlapja

            

2001. október 13.: Hospice Hang jótékonysági hangverseny a Szent István Bazilikában. Műsor: Gounod: Szent Cecília Mise.  


A Hospice Hang 2001 plakátja
 

A Vasas Magazin 2002. októberi számában jelent meg egy portré a zenekar kottatárosáról és egyben legidősebb tagjáról, Bálint Lászlóról. Az idén 90 éves Laci bácsiról Udvarhelyi András írt: 

Mindenki kottatárosa

(Részlet)

 1915. augusztus elsején született az erdélyi Csíksomlyón, még az öreg Ferenc Jóska idején. Itt végezte el az elemi iskolát, majd tanítóképzőre ment Csíkszeredába. Az oklevél megszerzése után azonban nehéz idők következtek, nem taníthatott, mert a románok bezárták a magyar iskolákat, és a magyar tanítókra sem volt többé szükségük.

1940-ben került tanítói állásba, először Gyergyóbékásban, majd Magyarpalatkán. 1944-ben Magyarországra került, 1945-től Tápiószele környékén folytathatta a tanítást, 1954-től 1977-es nyugdíjazásáig pedig Budakeszin.

Ma már számtalan unoka veszi körül, sőt, tavaly ősszel dédnagyapa lett.
- A zene tölti ki az időmet – mondja. – Talán tizenöt éves lehettem, amikor először vettem hegedűt a kezembe, és azóta szinte le se tudom tenni.
Immár 37 éve a Vasas Szimfonikus Zenekar tagja. A villamoson látta meg toborzójukat. Akkoriban még Somlai Ferenc vezette őket, akit Spécinek neveztek. Őt váltotta a jelenlegi névadó, Vass Lajos, majd Dömötör Zsuzsa következett. Három éve pedig Sörös Cecília vette át a karnagyságot.

 Ma is naponta legalább egy órát gyakorol, sőt, erejéből a kottatár működtetésére is futja. Vakon kiismeri magát a több mint kétezer darab között, sőt, számon tartja, hogy éppen ki melyikből gyakorol. Kemény életúttal a háta mögött, 87 évesen is változatlan lendülettel és szeretettel dolgozik a zenekarért. Laci bácsit a zene és a munka tartotta meg.

Bálint Laci bácsi

  Laci bácsi előtt a kottatárosi feladatokat Beck Mátyás, dr. Endrődi Emil és Kovács Imre zenészek látták el.

 A szimfonikus zenekar 2003. évi programja a következőképpen alakult:           

Február 14. Farsangi bál
            Március 7. Nőnapi operett a Vasas Székházban
            Április 11. Fellépés a Vasasok szakszervezetté alakulásának 100. évfordulója alkalmából
            Május 16. Fellépés a Német Iskolában
            Május 23. Házi hangverseny
            Június 13. Évadzáró házi hangverseny
            Szeptember 7. Zsámbéki fellépés a „Központi Régió” I. Amatőr Zenekari Fesztiválon
            November 18. Kalmus Felicián diploma-hangversenye a Zeneakadémián
            November 30. A kórus kísérete a 100 éves jubileumi koncerten a Pesti Vigadóban
            December 5. Mikulás-napi házi hangverseny
            December 18., 19. Karácsonyi koncertek

           
A zenekar a Pesti Vigadóban
 

 2004. március 6-án a Zoborhegy téri Regnum Marianum templomban tartott „zenei áhítatot” az együttes.

Ebben az évben a zenekar két alkalommal (április 17-én és május 15-én) adott hangversenyt a Vasas Szakszervezeti Szövetség székházában. Elsőként Beethoven-estre került sor, másodjára pedig Mozart és Haydn műveiből hallhattunk egy válogatást.

Május 1-jén a Vasas Szakszervezeti Szövetség a színvonalas művészeti munka elismeréseként Nívódíjat adományozott a zenekarnak.